9. Témakör: Portrék

Szeretnék indítani egy online, interaktív érettségi előkészítőt. Egy rövid kérdőív kitöltésével segíthetsz abban, hogy igazán hasznos legyen az anyag, vagy jelentkezhetsz az online próbakurzusra - természetesen ingyen!

A kérdőív és/vagy jelentkezési lap kitöltéséért katt ide.

Tétel: Radnóti Miklós lágerköltészete

Életrajzi háttér:

1909. május 5-én született – zsidó családban

Születésekor édesanyja és ikertestvére is meghalt – meghatározta világlátását

Származása miatt tanári álláshoz nem juthatott

Hitler hatalomra jutása után (1933. január) már tudta, hogy „halálraítélt”

Fasizálódó Magyarország – sorsa egyre inkább megpecsételődött, mégsem zuhant a végső pesszimizmusba

Radnóti jeles tulajdonsága: nem esik kétségbe, új erőre kapó energiák, alkot

Lelkierő: boldog hitvesi szerelem, otthon melege, istenhegyi kert nyugalma

Túlélés konok reménye a legreménytelenebb helyzetekben is

Haláltudat és az életöröm egyszerre van jelen életében és az utolsó versek költészetében is

Verseit cenzúrázták – sokat foglalkozott műfordításokkal

1936. Járkálj csak halálraítélt

1937. Baumgarten-jutalom

1938. Meredek út – utolsó verseskönyve

1940. Ikrek hava – lírai napló

Igazi szenvedéstörténet: háború éveiben – munkaszolgálatok

1940. szept. 5. első behívó parancs – decemberig dolgozott

1942 nyarától 1943 májusáig munkaszolgálat

Egyre nehezebben viselte a kényszerű és megerőltető robotot, a megszégyenítő megaláztatásokat

1943-ban megkeresztelkedett

1944. május 18. utolsó behívó – társaival együtt vasúton szállították a szerbiai Bor bányavárosba. Innen került a Lager Heidenauba.

Vasúti pálya alapozása, viszonylag elviselhető körülmények

Utolsó verseit itt vetette egy bizonyos kockás füzet lapjaira – németül magyarul, szerbül, franciául

Szovjet csapatok közeledtek  - felszámolták táboraikat és a foglyok augusztus 29-én indultak „erőltetett menetben” a Borban elhelyezett központi láger felé.

Bori-notesz

Szeptember 17-én indították el 3000 társával együtt gyalogmenetben Borból a magyar határ felé

Több hétig tartott – legyengült

November 6-án a járóképtelenekkel együtt kocsira rakták, hogy kórházba vigyék, de mivel a kórház nem tudta fogadni őket, november 9-én Abda határában sorra agyonlőtték őket (1944)

Eclogák:

Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege: küzdelem a költészet eszközeivel a megtébolyult embertelenség ellen. Egy sajátos antik műfajt újít fel és honosít meg a háborús esztendőkben: az eklogát.

Az ő eklogái afféle „háborús idillek”: a háború borzalmai között őrzik a békés élet szépségét. (művészet és szellem ereje)

Az ekloga (ecloga) görög eredetű lírai műfaj, gondolatok, érzések szembesítésére alkalmazott dialogikus forma amely idilli, bukolikus azaz pásztori világot mutat be hexameteres verseléssel. Eredetileg szemelvényt jelent.

Theokritosz (Kr. e. 3. század) szicíliai görög költő hagyatékában maradt ránk 31, hexameterekben írt rövid költemény; ezeket eidüllionnak („képecske”) nevezték el. Ebből származik az idill szó. Theokritosz költeményeinek legeredetibb darabjai a bukolikák: párbeszédes pásztori költemények. A görög költő bukolikáit a fiatal Vergilius (Kr. e. 70-19) honosította meg a római költészetben. Ezekből tíz válogatott költeményt adott közre Eclogae („szemelvények”, „válogatások”) címmel. Vergilius óta az utókor az ecloga szót is használta bukolika helyett műfaji megnevezésként.

A magyar irodalomban a pásztori költészet komoly hatással volt Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály műveire. Radnóti Miklós költészetében válik az ekloga az életmű reprezentatív műfajává, kifejezve a személyes sors, a költői feladat, a társadalmi-politikai helyzet legfontosabb problémáit.

Radnóti is fordította Vergilius eclogáit ( a Pásztori Magyar Vergilius című kötet számára lefordította Vergilius IX. eclogáját), valamint 8 eclogát és egy előhangot írt.

Hetedik ecloga

A bori lágerben írt első költeménye a Hetedik ecloga (1944. július)

Tárgyias részletességgel ír a fogolytábor körülményeiről

„Levélnek” szokták tartani e versét (episztola-költői levél)

dialógus, párbeszédszerű monológ, kedvese a megszólított

valójában meghitt, bizalmas beszélgetést folytat a költő feleségével, Fannival, akit a képzelet maga mellé varázsol.

Szerkesztő elve a különböző valóságsíkok váltakozása: a rideg valóság és  az álom, a tábor és az otthon, a jelen és a múlt fonódik össze.

Indítás: megkezdődik a folyamat: esteledik, sűrűsödő sötétség – láthatatlanná válik a szögesdrótos kerítés – szabadság illúzióját kelti, de közbeszól a tudat: az ész azért tudja a drót feszülését

Képzelet felszabadulása

Otthoni álombeli képe megtelik aggódó félelemmel: létezik-e még a hazaváró otthon menedéke? – nyugtalan szorongás, veszélyeztetett magyarság + gondolattársítással a költészet értelmére is rákérdez: érdemes-e egyáltalán verset írni, ha nincs már, aki megértse őket?

A költői kötelességteljesítés erkölcsi parancsát a tábor embertelen világa sem függeszthette fel.

Alkotást akadályozó körülmények, költő megalázása – naturalisztikusan:

„Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,

Úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,

Vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron.”

A virrasztó költő és alvó fogolytársai egy életet élnek: „rémhírek és férgek közt”, állati sorban

Szörnyű valóság nyomasztó élménye                       álom, álmodozás

Az otthon, a szép asszonyi szó, a szabad emberi sors emléke és reménye tartja még bennük a lelket

Újra láthatóvá válik a drótkerítés – fokozza a rabság kínzó érzését

„Alszik a tábor” – álmában sem talál megnyugvást

A legalapvetőbb emberi szükségletek hiányának ellenére is a legmagasabb rendű cselekvést végzi: alkot

Ókori forma, kötött versforma, hexameterekben írta – időtlenség jelzése

Hexameter: fegyelem – kordában tartja érzéseit, kontrolálja önmagát

Ekloga: szemben áll az otthon boldog világa a keserű valósággal

Erőltetett menet (1944. szeptember 15.)

Kétségbeesés és remény váltakozása – lelkiállapot

13-14 szótagos, ún.: nibelungizált alexandrinokból áll

Jambikus lejtésű sor közepén kihagyással sormetszet található – ellentétkiemelés, nyomatékosítás

A szünettel kettétört sorok formája mondanivalót tartalmaz: az el-elbukó, föltápászkodó foglyok vánszorgását érzékeltetik

Drámai feszültségű árbeszéd

Belső vita: a költő két énje kerül szembe egymással: a reménykedő, és megadó énjei

Négy mondatból áll

1 – józan, keserű bölcsesség, kiábrándult pesszimizmus: értelmetlen tovább ragaszkodni a fájdalmakkal teli élethez

biztatás a talpraálláshoz: hazaváró asszony illúziója

2 – végletes kétségbeesés- nincs remény, nincs otthon – félelem védtelenség, kiszolgáltatottság – nincs hová hazatérni

3 – érzelmi-hangulati fordulópont: nyers, durva realitást az álmodozás, ábrándozás váltja fel

E/1 – felébred az irreális remény, feltételes mellékmondatok: bizonytalanság

Hazatérés ábrándja: impresszionista képsor

Emlékek felidézése: lekvár főzés, őszi kert, hitvese alakja, csend

Az ész tudja, hogy mindez nem létezik

A 3. mondat logikailag nem zárul le – vessző, gondolatjel, hiányzik a befejező főmondat

4 – felkiáltásszerű kérdő mondat –„de hisz lehet talán még” – csüggedésen diadalmaskodó elszántság jelzése

Túlélés határozott szándéka

Pesszimista én azonosul a reménykedő „bolonddal”

Razglednicák

Szerb szó, jelentése: „képeslap” – utalás a versek rövidségére is.

A Razglednicák a költő Golgotájának egyes állomásait örökítették meg. Ezek a művek már szenvtelen szembenézések az elkerülhetetlen halállal és hűvös híradások a barbár embertelenségről.

/Razglednicák – 12-es szöveggyűjtemény/

Az első Razglednica még 1944 augusztus 30-án született útban a bori központi tábor felé. A páros rímű, nyolcsoros vers első fele a front közeledéséből fakadó riadalmat, a fejvesztett menekülés zűrzavarát festi le. A már-már kozmikus méretűvé nőtt általános pánikot egy szürrealista kép fejezi ki a leghatásosabban. Az utolsó négy sor a mozgó zűrzavarral a hitvesi szerelem fénylő szépségét, mozdulatlan örökkévalóságát állítja szembe. A hasonlatban az angyal (őrangyal) valószínűleg a veszélyektől óvó természet feletti erő s az emberi jóság megtestesítője, a temetkező bogár pedig a dermedt tehetetlenség képe (lehet). Az ágyúk okozta hangzavart a második részben a néma szemlélődés csöndje váltja fel.

A második Razglednica (1944 október 6) is a háború fenyegető közelségét villantja fel, de az eseményeket nemigen értő " pórok" riadtságát itt a még érintetlen béke bukolikus képe ellensúlyozza. A félrí mek pontosak, hibátlanok, mint az előző vers sorvégi összecsengései. Az első két razglednica szimmetrikusan szerkesztett alkotás.

A harmadik a legművészibb s egyben a legmegrendítőbb (1944 október 24.). A létezés már vegetálásnak is alig nevezhető: ember és állat egyaránt szenved, agonizál, az emberek már csak a biológiai lét elemei, az állatok alá süllyednek. Mindenki tehetetlen sorsával szemben, ami csak a halál lehet. A munkaszolgálatos század sem emberek csoportja. Az alliterációk a borzalom érzetét fokozzák. A forma fegyelme, harmóniája ebben a versben már megtörik. Az első két sor rímtelen marad, annál erősebb nyomatékot kap a gondolatilag is összekapcsolható rí mpár: " vad csomókban áll - a förtelmes halál" . Az embertelen iszonyat a költemény tárgya, a költészet hatalma azonban ezt is a szépség szférájába emeli. Az utolsó sor maga a poétikai megformáltságával - pontosan kimért hangsúlyos ritmusával, hármas alliterációjával, a magas és a mély magánhangzók szavankénti következetes váltakozásával, az alany és az állítmány fogalmi tartalmának újszerű összekapcsolásával - a gondolati tartalom borzalma ellenére is szép, képes esztétikai élményt nyújt.

Az utolsó, a negyedik (1944 október 31.) arról a halálnemről, a tarkólövésről szól, amely nemsokára a költővel is végzett. A közvetlen élmény is szerepet játszott a vers megszületésében: barátja, Lorsi Miklós hegedűművész halála, aki október 6-án ölte meg egy német katona. A hegedű elpattant húrja a második, a végzetes golyóra utal. A véget, a teljes reménytelenséget sugallják a kemény, rövid mondatok s a kegyetlenség német szavai. A versben megszólaló lírai én (a költő) barátja helyzetébe éli bele magát. A harmadik sor pontos, önáltatás nélküli magállapításaiból következik, hogy nincs értele már az árok széléről való fölkelésnek. A közismert közmondás - " a türelem rózsát terem" - keserű, ironikus megváltoztatása, visszájára fordítása mindenfajta logika, ősi igazság tagadását, reménytelenségét rejti magában. Az utolsó sor kijelentése már a halál végtelen csöndjére vonatkozik. - A meghalás tragikumát közvetíti a jambikus lejtést lassító spondeusok igen nagy száma s az alig-alig hallható verszene. - Igy ért véget a költő passiójának utolsó stációja. A borzalmak miatt a vers szerkezete fellazul, szaggatottá, tömörré válik, öt sorra hét gondolatjel jut. A gondolatjelekbe tömörül az elmondhatatlan fájdalom.