Kérdőív kitöltéséért katt ide!
5. Témakör: Életművek
Tétel: Kosztolányi Dezső emberképe prózája alapján
- 20-as évek második fele (1924-1925) – ekkor kezdett újra prózai műveket írni
- Tanácsköztársaságban szerepe volt – bukás után „meghurcoltatás”
- prózai művei: Pacsirta, Édes Anna, Esti Kornél novellák, Aranysárkány
- Édes Anna (1926)
Elemzési szempontok:
§ Freud személyiség elmélete: 3 részből áll az emberi én:
felettes én, én és a tudattalan én.
(személyiség = jéghegy, ami kilátszik a vízből, az a tudatos rész /ami egyensúlyfenntartó a szuper ego és a tudattalan rész között, a szuper ego részben ahol a tsd-i szabályok, szülői tiltások, erkölcsi ideák alapján van lelkiismeret/ ami a víz alatt van /a többi rész-zöme a jéghegynek/ az a tudattalan rész, ösztönös, azonnali kielégülésre törekvő rész…)
Szuper ego |
Tudaos rész |
|
Tudattalan rész |
Kosztolányi elsőként használja fel a freudizmus akkori eredményeit, s ezeket zseniálisan továbbgondolva, apró, kisebb-nagyobb, de az adott pillanatban még jelentéktelennek tűnő sérelmeken át vezeti ősét a tudattalan lelki robbanásig.
Freudista személyiségmodell: elfolytjuk az ösztönén késztetéseit, vágyaait, ösztön én munkál bennünk tudattalanul tovább – kitör /rombolóan hat
Annában a mintacseléd szerepe elnyelte az embert, egykori egyéniségét. Lassan, fokról fokra megy végbe Anna egykori szép lelkének megtörése.
Anna ösztönén = robot, nem gondolkozik, ki lehet használni. Egyre gyűlik benne a feszültség, majd kibillenti, mikor Moviszter doktor feleségével meglátja Patikárius Jancsit.
„Egyszer, mikor a fürdőszobába értek, az úrfi magához szorította párját, belecsókolt a nyakába. A szép doktorné fölkacagott búgva. – Anna, aki az előszobában ácsorgott a tűzhely lángjától piros füllel, meghallotta ezt. Odatekintett. Vissza akart futni a konyhába, de nekiment a falnak. A lámpák valami kancsal fénnyel föllobogtak.”
§ Szerkezet: Anna megaláztatásának folyamatát bemutatni….
Emberi, anyai, női mivoltában:
-Bandikától való elbúcsúzás
-Vizynével való találkozás = „rabszolgavásár”
Anna = „árucikk”
-Vizyíné hisztériás rohama – eltört valamit Anna
-előző cseléd lélekmelegítőjét kapja Anna ajándékba
-teadélutánon süteménnyel kínálják, amikor ő nem kér belőle…kinevetik
-legmélyebb: Jancsi úrfi teherbe (ösztönös vágy) ejti – por: elveszti gyermekét
-menekülés: kéményseprő – Vizyné betegséget színlel, terrorizálja Annát
Hogyan akar kitörni?
Férjhez „szeretne” menni Báthory Árpádhoz (kéményseprő), de Vizyné hisztérikus rohama visszatartja őt.
„…Anna várt, tétovázva a gyűlölet légkörében, mely hidegen vette körül. Sajnálta a méltóságos asszonyt, hogy beteg, hogy annyit szenved, s ezt talán ő is okozta…”
„…Viczyné nagy szünetekkel beszélt:
- Mert tudnom kell... Nekem elég volt ebből egyszer, többet nem akarok ilyen szcénát... Nem tartóztatom... Jogában van... mehet... itt hagyhat, a tél közepén, magamra... Senkit se lehet kényszeríteni... Ha nem tetszik, szépen elválunk... Ha pedig marad, akkor marad... Különben én nem értem magát... Mi baja volt itt...? Bántották...? Nem kapott eleget enni... Pénzre van szüksége...? A bére ott van a takarékban... gyűlik, ...mért nem szól...? Akkor veheti ki, amikor kívánja... majd vásárol rajta valamit... valami értékeset... Vagy emeljek...? Arról is lehet szó... Mit akar?
Anna kicsit előrelépett. Vizyné elérkezettnek látta a pillanatot, hogy végképp levegye a lábáról, most hallotta a szellem szavát, hogy csak keményen, keményen:
- Maga se tudja, hogy mit akar... Hisz ennek a szerencsétlennek, aki elvette az eszét... Ismerem ezt a fajtát... Fűt-fát ígérnek, aztán otthagyják... Annyit se keresnek, hogy el tudja tartani... Miből élnek...? Hol laknak...? Maga bemenne abba a piszkos kis lyukba, megpenészedni...? Ezek csak cselédet akarnak, ingyen cselédet, aki mos rájuk... még bért se fizetnek... egy jó bolondot... nem feleséget... Aztán, még ha fiatal volna az a kéményseprő... De már nem is fiatal... És özvegy... Akkora lánya van, mint maga... Én ismerem azt a kis dögöt... Az kikaparja a maga szemét... Mostoha akar lenni...? Ó, láttam én már ezt... sok cselédem férjhez ment... aztán jöttek, hogy az uruk veri, hogy részeges, hogy nincs munkája, hogy jaj, méltóságos asszony, kezét csókolom, ha én még egyszer visszakerülhetnék ide... Könyörögtek... De aki egyszer innen kiteszi a lábát, az nem kell... Mi lesz akkor magából...? Hová megy...? Haza...? Mehet a zsidókhoz... zsidó helyekre, ahol... Micsoda...?
A lány suttogott valamit, mosolyogva. Vizyné még egy szelíd támadást intézett:
- Ne tegye tönkre az életét, ne tegye tönkre a fiatalságát... azt a gyönyörű fiatalságát... mert megbánja keservesen... Hallgasson arra, aki okosabb... aki tapasztaltabb... Nem mondom, ha valami érdemes volna... De hát ez...? Majd akad valaki... később... akkor férjhez adjuk... Én nem erőszakoskodom... Gondolja meg még egyszer, de most utoljára... Majd holnap adjon választ... Előbb jól gondolja meg...
Anna végigsimította haját.
- Én már döntöttem.
- Szóval marad?
- Maradok.
Vizyné a nagy csata után párnájára hanyatlott…..”
§ Annából hirtelen indulatba tör ki a feszültség: „fellázadó gép”, bosszút áll a gazdáin….megöli Vizynét és Vizyt
Anna = adna…csak ad és ad, nem kér semmit
Édes Anna = édesanya, ez lett volna Anna a gyermekével együtt….
§ Kosztolányi erkölcsi értékrendje:
Együttérzés, irgalom, emberi méltóság tisztelete
Moviszter doktor = Kosztolányi hangja, „rezonőr”
Movizster = mester, magiszter…..irgalmas, együttérző
Moviszter doktor védőbeszéde:
„….Az elnök szólította a következő tanút:
- Moviszter Miklós. Dr. Moviszter, orvos…”
„…..Hát hol vagy, öreg doktor, te haldokló, a gyógyíthatatlan betegségeddel, a nyolcszázalékos cukroddal? Meghaltál azóta, vagy magaddal tehetetlenül fekszel, senyvedve attól az álomkórtól, mely megelőzi az ilyen betegek halálát? Elvesztél te is, és már senki sincs ezen a földön? Ha még élsz, ha csak egy szikrányi lélek lobog benned, akkor teneked most itt a helyed, akkor el kellett jönnöd.
El is jött. Ott ült, egészen hátul, elveszve a tanúk széksoraiban, elveszve a bundájában ezen a novemberi napon, már-már kihűlve az elmúlás közelségétől. Időbe telt, míg előretopogott, a botjára görnyedve, már olyan kicsire zsugorodva, hogy sokan fölálltak, úgy nézték, hogy ott van-e.
- Jelen - mondta, meghajolva az elnök felé.
Az elnök látva, hogy milyen állapotban van a tanú, közölte, hogy ülve is megteheti vallomását. Széket tétetett oda egyik teremőrrel, ő ezt nem fogadta el. Sőt: - még jobban kiegyenesedett. Már amennyire ő tudott.
- Ön, doktor úr - kérdezte az elnök -, szintén fönntartja a vizsgálóbíró előtt tett vallomását?
- Igen - mondta Moviszter, alig hallhatóan, úgyhogy az elnök tölcsér gyanánt füléhez tette a tenyerét.
- Okolja meg, mire alapítja ezt.
Moviszter gondolkozott, mint aki valami hosszú beszédre készül. Biztatta magát.
Mit késlekedsz? Teljesítsd kötelességed. Csak egy ember vagy. De hát mi több, mint egy ember? Se két ember, se ezer ember nem több nála. Lépj előre egy lépést - így -, és most még egy lépést. Rajtad a sor. Föl a fejet, Moviszter, sursum corda, föl a szívet, csak föl a szívet.
- Nem értem - szólt az elnök. - Kissé hangosabban.
Mit kissé hangosabban? Nem kissé hangosabban, hanem nagyon hangosan. Kiálts - dobogott benne a lélek -, kiálts úgy, mint a te igazi rokonaid, az őskeresztények hősi papjai, akik föllázadtak a pogányság ellen, és a temetőkben, a koporsók mellől kiáltottak az égbe, pörölve a legnagyobb Úrral is, az igazságos, de nagyon szigorú Istennel, irgalmat követelve a gyarló embereknek. Hiszen te mindennap elmondod magadban a halotti imát. Emlékszel, mi van benne? Ne tradas bestiis animas confidentes tibi. Ne dobd oda a vadállatoknak a tebenned bizakodó lelkeket. Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. És a te szegényeidnek lelkét ne feledd el végképp. Próbálj te is így kiabálni az arénán, az oroszlánokat is túlharsogva, bátor katekumen.
Hangja szilárdabbá vált:
- Teljes egészében fönntartom vallomásomat. Csak azt tudnám ismételni, amit már elmondtam.
- Igen - szólt az elnök, egy aktaköteget lapozgatva. - Ön így vallott. De tényeket kérünk. Verték? Éheztették? Agyondolgoztatták? Nem fizették meg a bérét? Úgy látom itt - mondta gyorsan -, hogy karácsonykor valami ajándékot is kapott, egy különben jelentéktelen ajándékot: egy jumpert. Tessék beszélni.
- Ridegen bántak vele - jelentette ki Moviszter, erősebb hangon. - Ez volt mindig az érzésem. Szeretet nélkül bántak vele. Szívtelenül.
- És miben nyilvánult meg ez?
- Azt én nem tudnám pontosabban körülírni. De határozottan ez volt az érzésem.
- Akkor valóban csak érzések ezek, doktor úr, sejtések. Afféle finom árnyalatok, melyeket a törvényszék ilyen durva és szörnyű bűnténynél aligha vehet figyelembe. Mert itt tények vannak az egyik oldalon: véres tények. Mi is tényeket kérünk. Aztán a többi tanú egyebet vall. Épp az ellenkezőjét. Hogy szerették és megbecsülték. Maga a vádlott sem panaszkodott, se a rendőrségen, se a vizsgálóbírónál…..”
„….Nézd most Moviszter ezt a lányt, mily tompultan ereszkedik le fegyőrei közé, nem kellemes látvány, de csak nézd meg jól, és nézd meg az elnököt is, aki megigazítja öreg, kék szemén az olcsó pápaszemet, és vakarni kezdi a fülét, hogy ne is sejtsd, mi forog a fejében, mi zajlik a szívében. Ő csak a földi igazságszolgáltatás képviselője. De igyekszik pártatlanul igazat látni, jobbra és balra tekinteni, már amennyire lehetséges ez itten a világon. Nem érzed-e - biztatta egyre magát -, hogy közeledik az isteni igazságszolgáltatás felé, s máris a pártodon van? Hagyd, hogy kicsit még vitatkozzék, végre ez az ő kötelessége, aztán újra beszélj, ne félj tőle, ne félj te senkitől, mert teveled van az Isten.
- És ha rossz dolga is volt, kérem - érvelt az elnök -, akkor a törvény adta jogánál fogva bármikor panaszt tehetett volna gazdái ellen, fölmondhatott volna nekik, és tizenöt napon belül elmehetett volna.
- Kényszerítették, hogy ott maradjon.
- Mivel kényszerítették? Senkit se lehet kötéllel fogni.
- Egy ilyen öntudatlan, szerencsétlen teremtés.
- Azért nem kellett volna elkövetnie ezt a szörnyűséges bűnt - tűnődött az elnök, majd keményen tette hozzá: - Erre nincs mentség.
- Akkor mért követte el? - kérdezte Moviszter önmagától. - Az az érzésem - ismételte makacsul -, az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien. Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle - és itt kitört, majdnem kiabált. - Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele..”.
o Kosztolányi egy-két versét is meg lehet említeni ehhez a témához:
v Első nap az iskolában
Fontos gondolat: társadalommal megismerkedik, vagy egyedül van, megőrzi egyéniségét, vagy nincs egyedül, feloldódik
v Vörös Ökör
v Esti Kornél éneke
mélység-sekélység, udvariasság-erkölcsi jótétemény
