Érettségi 2010

15. Témakör: A kortárs irodalomból

Tétel: Pilinszky János lírája

 „Költő vagyok és katolikus.”

Élete: (1921-1981)

• Budapesten született, értelmiségi családban
• Édesapja, Pilinszky János mérnöknek készült, de végül jogot végzett, postatisztviselő lett
• Édesanyja: Batiz Veronika – postai tisztviselő
• Törékeny, érzékeny fiú volt – nagynénjei támogatták – egyikük apácafőnöknő volt, a magyarországi szervita rend megalapítója
• Budapesti piarista gimnáziumban érettségizett
• Pesti egyetem – joghallgató; majd magyar és olasz irodalmat és művészettörténetet hallgatott, de diplomát nem szerzett
• Bölcsészkari tanulmányai végén megkapta az egyetemi végbizonyítványt, doktori szigorlatra készült (1944), de a háború miatt vizsgáit nem tehette le.
• 1941-1944 a Szent István Társulat hetilapjának, az Életnek a segédszerkesztője
• 1938 óta jelennek meg versei különböző folyóiratokban (Napkelet, Vigilia)
• 1944 őszén behívták katonának – németországi Harbach nevű faluba vezényelték, emellett szolgált még: Frankfurt, Wiesbaden) – megismerte a fasizmus szörnyűségeit, a koncentrációs lágerek borzalmait – a háború során szerzett élményei nagy hatással voltak rá
• 1945 novemberében jöhetett haza Magyarországra
• Ritkán írt, verseit közölte: Újhold, Vigilia, Válasz, Magyarok – folyóiratok
• 1949 után politikai-világnézeti okok miatt kiszorították az irodalmi életből, verseket nem publikálhatott
• Verses meséket írt – Aranymadár (1957)
• 1955-ben polgári házasságot kötött Márkus Annával (festőművész, díszlettervező) – ő illusztrálta a költő Aranymadár című művét
• Pár hónapig voltak együtt, felesége 1956 óta Párizsban él
• 1957-től az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa lett: tárcákat, kritikákat, esszéket tett közzé benne
• 1959 – Harmadnapon című verseskötete jelent meg – 12 év (1946-1958) költői termését fogja össze a könyvben közzétett 33 vers (pl.:Apokrif; Harmadnapon)
• 60-as évektől szabadabbá vált –utazgatott – Párizs, Amerika, Anglia
• Költői világának középpontjában a koncentrációs táborokról szerzett nyomasztó tapasztalatai álltak – (1964) Rekviem „fimnovella”; Sötét mennyország = KZ-oratórium
• 1970 – Nagyvárosi ikonok –első nagy alkotói korszakát zárja le; gyűjteményes kötet; 30 év (1940-1970) lírai termését tartalmazza; nagy sikert hozott
• Összegyűjtött verseinek új alkotásokat magában foglaló, utolsó egysége, a Nagyvárosi ikonok mindössze 15 költeményből áll. 10 év alatt (1959-1970) rendkívül szegényes ez a termés – Pilinszky már-már a végleges elhallgatás küszöbére sodródott
• Utolsó versei – újfajta versszerkezet – lírai átalakulás – a költemények egyre rövidebbek (1-2 soros is van), szűkszavúbbak, tömörebbek, vázlatosak, töredékesek
• 1970-es évek – „versömlés” egymás után jelentek meg verseskötetei: Szálkák (1972); Végkifejlet (1974); Kráter (1976)
• Ugyanúgy rövid, tömör, nehezen érthető versszerkesztés jellemzi ezeket a verseket; elvontak, rejtelmesek
• Utolsó éveiben tele volt tervekkel – önéletrajzi regényt készült írni, filmet szeretett volna rendezni, operaszerzésre is gondolt
• Tele volt zaklatottsággal, nyugtalansággal
• „menekült” Pestről, sokat utazott vidékre (Sopron, Törőcsik Mari házában; Velemben)
• Székesfehérváron lakást bérelt magának 1980-ban
• Ebben az évben feleségül vette a francia Ingrid Ficheux-t, aki Bp.-en zenét tanult (egyházi házasság)
• Szép. Harmonikus időszak előtt állt, de váratlanul 1981. május 27-én Bp-en meghalt.

Trapéz és korlát

Legelső verseskötete

1946 májusában jelent meg

19 verset tartalmaz, melyek 1941 és 1946 között keletkeztek

a verseket ciklusba rendezte:

1. ciklus: Halak a hálóban:

o       Te győzz le

o       Éjféli fürdés

o       Halak a hálóban

o       Távozó sereg

o       Magamhoz

Halak a hálóban Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk mégse büntetés, nem válthat ki poklainkból semmi szenvedés. Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.

2. ciklus: Trapéz és korlát:

o       Őszi vázlat

o       Stigma

o       Tilos csillagon

o       Gyász

o       Trapéz és korlát

o       Téli ég alatt

3. ciklus: Miféle földalatti harc:

o       Késő kegyelem

o       Mert áztatok és fáztatok

o       Kánikula

o       Mondom neked

o       Ne félj

o       Miféle földalatti harc

Egységes sugallatú, egynemű líravilágot alkot:
 egységesnek mutatkozik a költői létérzékelése és léttudata

1. ciklus címadó verse a Halak a hálóban (1942)

            -az emberi létezés mitikus, általánosító látomása

            -létbe vetettségnek és a lét értelmetlenségének megfogalmazása

             a címben megjelölt szemléleti képet a költői képzelet

            -kozmikussá tágítja, rávetíti az egész emberi világra

            -háló – csillagháló

            -halak a víztől megfosztva, partra vonva a hálóban hánykolódnak

            szenvedés – önmagunk, embertársaink is

            egymás elleni öldöklés – értelmetlen, céltalan

            a szenvedés sem hoz feloldozást

            vége:csattanó–a „hatalmas halász” képe a megsemmisülést sugallja

            a költő kilép a személyesség határai körül (T/1-ben beszél)

            az alapélményt univerzális érvényűvé emeli

            embersors (vers metaforikája szerint) időtlen és feloldhatatlan drámaként jelenik meg

            létharc – tragikus kényszer, hiábavaló és irracionális bűnhődés

            közönyös világerőknek kiszolgáltatottan kell létezni, valami egyetemes, kozmikus         otthontalanságban

            az örökös szenvedés sem válthat ki

            alapvető élményként jelenik meg a versben a testvértelen magány, az árvaság  vigasztalansága, a kárhozatszerű számkivetettség szorongó érzése

            hiányzik a versből az üdvözítő szenvedésbe, a megváltó kegyelembe vetett hit

            a bűnhődés okszerűtlen és céltalan: nincs  büntetés jellege

Hasonló vezérmotívumok, élménytípusok köré rendeződik a kötet többi költeménye is.

            -idegenség a szerelmi élményben is, otthontalanság

            -szerelmesek – vonzódás vágyakozása és taszítás kényszere

            -az egymásrautaltság és az egymásratalálás lehetetlenségéről

             adnak hírt a viaskodás, a nyers és elkeseredett csatázás

            -egymásba kapaszkodnak, mégis ellökik magukat egymástól

            -az igék mozgalmassá, nyugtalanná teszik (emelkedés, zuhanás)

            -a vad hajsza, a felhevült szenvedély végül lecsillapul, de nem

             teremt megnyugvást és boldog megbékélést

            -az egymást szeretők sorsa a végérvényes kettős magány, a

             közös elítéltség, a vigasz nélküli boldogtalanság

3. ciklus címadó verse a Miféle földalatti boldogtalanság című vers

            -szerelmes vers – az emberi kapcsolatok hiányáról szól

            -monologizáló én, álombeli látomás

Pilinszky nem tartozik a kísérletező költők közé

A klasszikus vershagyományokhoz kötődik

Költészetére jellemző a világos logikai szerkezet

Kerüli a homályosságot, az érthetőség tudatos megnehezítését

Ritmikájában is hagyománytisztelő: fellazított jambusi formák

Megőrzi a strófákra tagolást

A verssorok többnyire egybeesnek a mondatok grammatikai határaival

Rímrendszerei tradicionálisak, rímei asszonáncok