10. Témakör: Portrék
Tétel: Ottlik Géza nagyregénye
Életrajzi háttér:
- Ottlik Géza 1912. május 9-én született régi nemesi-polgári családban, édesapjának második házasságából
- Apja halála után - a család anyagi helyzete miatt katonai pályára szánta
- Kőszegi katonai alreáliskolába, majd a budapesti főreálgimnáziumba járt – önéletrajzi ihletésű regény
- Meghatározóak voltak az itt eltöltött évei
- Írónak készült, de közben más ambíciói is voltak: matematika, versenysport, filozófia, újságírás
- Főműve: Iskola a határon (1959)
- Első változat: 1948, de visszakérte a kiadótól
- Csiszolgatta még művét, 56-os, 57-es, 58-as történések, diákkori emlékek, világháború
- Ún.: „egykönyvű szerző”
- Elismert lett
- Második kiadás: 1969
- 1985 – Kossuth-díj
Iskola a határon
Cím:
- Több síkon értelmezhető: tárgyiassággal és jelképesen is
- Értelmezések:-Az élet iskolájában, a felnőtté válás „határán”
-Iskola: a kőszegi katonai alreálgimnázium, amely a trianoni békeszerződés után közvetlenül az országhatár közelébe került
- sem az iskola, sem a határ nem leíró fogalom elsősorban
Nevelődési regény:
- 1923. szeptemberében újonc 7 másodikos (11 éves) növendék kerül katonai kollégiumba – otthon védelméből kerülnek ki, önmagukra számíthatnak – egyéni helytállás, alávetettség, kiszolgáltatottság a katonai növendék jellemzője
- Elképzelhetetlen az életük folytatása ezen a helyen, az ismeretlen előtt állnak – határhelyzet
- Nevelődési regény: kiszakadva a gyermeki világból, a VALÓSÁGOS életbe kerülnek – ez a változás mássá teheti/teszi őket, változások mennek végbe: nevelődések, deformálódások
- A változások, fejlődések nemcsak az egyént jellemzik, hanem a kiscsoportokat is
(ki-kivel lett jó kapcsolatban, a kapcsolatuk hogyan változott, Medve viselkedésének változása, összefogások…)
- A regényhez kapcsolódó metaforikus jelentések ellentétek köré szervezhetők:
kötöttség-szabadság; embertelenség-humánum; beletörődés-lázadás; erkölcs-erkölcstelenség; egyén-közösség; gyermeklét-felnőtt lét
Szerkezete:
- Az elbeszélés nehézségei – főcím
v Három bevezető fejezet
v 1957-ben és 1944-ben játszódnak már a felnőttség állapotában
v Emlékek, élmények
v Válaszok: hajdani iskola hatásai – az elbeszélés jelenidejének kérdései; a személyiség megértése szempontjából kihagyhatatlan
v A lényeg a múlt elbeszélésének lehetőségein van, hogy hogyan örökíthető meg
· További három fő rész: 15; 21; 25 fejezet
v Történetük kezdete: 1923
v 3 főszereplő: Medve Gábor, Szeredy Dani és az eseményeket fölidéző Bébé, azaz Both Benedek
v Medve a kéziratát, amely a katonaiskolai éveket dolgozza fel, Bébére bízta
v Medve és Bébé visszaemlékezései néhány ponton eltérnek
v Az iskolai évek felidézése 2 nézőpontból történik: egy rögzített (Medve kézirata) szöveg és egy erre reflektáló (kétségbe vonó, megerősítő, kiegészítő) szöveg által (Bébé közbevetései)
v Nehéz a hiteles felidézés – az elbeszélés nehézségei
v Medve az E/3 személyű elbeszélő
v Bébé (E/1)észrevétele: az emlékezet szelektív, s mindenkinél másként
v A tény és emlékezet viszonya
v Lényeg és jelenség nem különböztethető meg
v Viszonylagos tér és idő
v A regény középpontjában az első napok, majd hetek állnak, tehát a kezdet időszaka, az „ismerkedés”
v Idősíkok: jelen – bevezető fejezetek
múlt – felidézés
v Az elbeszélés tempója nem egyenletes: az első 3 hónap részletesebben van bemutatva, mint a többi 30
v 7 újonc csatlakozott a másodévesekhez
v Középpontban a kiskamaszok – csapatszellem fontossága – felnőtt világ leképeződései is – kegyetlenkedés, igazságtalanság a civil életben is van
v A történet eseményei párhuzamba állíthatók a civil, „való” élet eseményeivel
v Katonai szabályok, fegyelem – nevelődési eszköz
· A mű fő üzenete: „Az élet mindig az ember hóna alá nyúl” –Tanár úr
· Akármilyen rossz, vagy lehetetlennek tűnő helyzet keletkezik is, az élet megoldja a problémát, és talpra állítja az embert.
· HARMÓNIA
· Legnagyobb felismerés: a kietlen világban is lehet- és kell is élni
Lázadni vagy megalkudni?:
Medve és Bébé két eltérő személyiség, legnagyobb különbség: Medve mindvégig szemben áll Merényiékkel is és a beletörődő magatartással is
Mevde:
zárkózottabb, tervei és végrehajtja a szökést, sír,
szökése után már nem tud aranyos kisfiú módján kommunikálni édesanyjával
Bébé:
Ő is küzd a beilleszkedéssel
Nyitottabb, barátkozóbb
Megalkuvásra is hajlandó az érvényesülés érdekében (csomagolópapír esete)
Közel kerül Merényiékhez (foci, fosztogatás, tetőn mászkálás)
ELLENTÉTEK:
MERÉNYIÉK és a TÖBBIEK:
Merényiék: kegyetlenség megtestesítői, akik más világban élnek („szabadon, kedvük szerint, emberhez méltóan”)
NÖVENDÉKEK és NEVELŐIK:
Nevelők:
katonatiszt tanárok (szigorúak/szelídek) – tanítanak
tiszthelyettesek: szerepük: a növendékek napjának „kitöltése”, rend, fegyelem tartása, tanítása - Bognár és Schulze alakjának bemutatása
Schulze: „hozzáférhetetlen és megvesztegethetetlen”
Kovách Garibaldi – intézet vezetője
Események felidézése: pl.:Öttevényi esete, Apagyi groteszk esete
Példázati jelleg és biblikus rájátszások:
Művészet ereje: színjátszás – harag, feszültség, megaláztatás feloldására; írás, alkotás – feszültségoldás, boldog pillanatok produkálása; átlagos, számukra semleges könyv olvasása (kézről kézre járt) kiemelte őket a többiek közül.
A három fő rész címe, és jelentőségük:
-Non est volentis
-Sár és hó
-Sem azé, aki fut
Az első és a harmadik cím idézet a Bibliából.
Első: Pál apostolnak a Rómaiakhoz írott levelében található: „Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.”
Az emberi akaratot relativizálja és az isteni irgalmat abszolutizálja.
Második:
Sár – tovább fokozza a növendékek kiszolgáltatottságát, az élet gyalázata, a rossz
Hó – befedve a tájat, csökkentette a szenvedéseket, a kegyelem szimbóluma
Az emberiség mentheti át a kiválasztottakat, akikben maradt valami, amit nem lehet kitörölni.
A regény folytatása: (Buda) az Iskola a határon ismerete nélkül nehezen értelmezhető: a fővárosi diákévek rajza – az emlékezés ideje kitágul, nincs fejlődésregény, az életutak megírhatatlanok. (1993-ban az író halála után jelent meg Lengyel Péter közreműködésével)
„A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni. Nem újrateremteni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.”
(Ottlik Géza)
