Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

HTML

Hirdetés

Érettségi 2010

Alakítsd át képzeletedben ezeket az anyagokat! Olvasd úgy, mintha palackpostát kaptál volna, igen, Te... Egy másik, határtalan világból. Olvasd az újdonság, az érdeklődés, az osztatlan figyelem erejével!

Friss topikok

  • Klari0804: Szerintem még jó ide a Gyertyák csonkig égnek is. (2010.06.20. 00:18) Érettségi tételek irodalomból 2010.
  • cárkisasszony: Sziasztok! Itt mellékelem a Mester és Margarita hivatalos honlapját, ahol rengeteg elemzést talált... (2010.06.14. 21:02) Érettségi tételek magyar nyelvből 2010.
  • Fruzsiii: Kosztolányi Dezső: Pacsirta Kosztolányi nagy regényei közül ez volt a második, 1924-ben jelent me... (2010.06.11. 19:12) Kosztolányi-tétel
  • Klari0804: Babits Mihály: Jónás imája www.youtube.com/watch?v=lCNRasApglg (2010.06.09. 09:44) Babits-tétel
  • Klari0804: olvasokucko.tvn.hu/main.php?do=olvas&konyv=29 Apostol tartalma: A mű eredete: Az apostolt Petőf... (2010.06.09. 09:24) Petőfi-tétel

Linkblog

Blogajánló

Kosztolányi-tétel

2010.05.27. 11:02 Kautnik

Ez itt épp Édes Anna, de helyezhetjük a hangsúlyt Esti Kornélra vagy más regényre is - a freudizmus aktualzálásával.

 

5. Témakör: Életművek

Tétel: Kosztolányi Dezső emberképe prózája alapján

 

  • 20-as évek második fele (1924-1925) – ekkor kezdett újra prózai műveket írni
  • Tanácsköztársaságban szerepe volt – bukás után „meghurcoltatás”
  • prózai művei: Pacsirta, Édes Anna, Esti Kornél novellák, Aranysárkány

 

 

 

        • Édes Anna (1926)

Elemzési szempontok:

§         Freud személyiség elmélete: 3 részből áll az emberi én:

felettes én, én és a tudattalan én.

(személyiség = jéghegy, ami kilátszik a vízből, az a tudatos rész /ami egyensúlyfenntartó a szuper ego és a tudattalan rész között, a szuper ego részben ahol a tsd-i szabályok, szülői tiltások, erkölcsi ideák alapján van lelkiismeret/ ami a víz alatt van /a többi rész-zöme a jéghegynek/ az a tudattalan rész, ösztönös, azonnali kielégülésre  törekvő rész…)

 

Szuper ego

Tudaos rész

 

Tudattalan rész

 

 

Kosztolányi elsőként használja fel a freudizmus akkori eredményeit, s ezeket zseniálisan továbbgondolva, apró, kisebb-nagyobb, de az adott pillanatban még jelentéktelennek tűnő sérelmeken át vezeti ősét a tudattalan lelki robbanásig.

Freudista személyiségmodell: elfolytjuk az ösztönén késztetéseit, vágyaait, ösztön én munkál bennünk tudattalanul tovább – kitör /rombolóan hat

Annában a mintacseléd szerepe elnyelte az embert, egykori egyéniségét. Lassan, fokról fokra megy végbe Anna egykori szép lelkének megtörése.

Anna ösztönén = robot, nem gondolkozik, ki lehet használni. Egyre gyűlik benne a feszültség, majd kibillenti, mikor Moviszter doktor feleségével meglátja Patikárius Jancsit.

„Egyszer, mikor a fürdőszobába értek, az úrfi magához szorította párját, belecsókolt a nyakába. A szép doktorné fölkacagott búgva. – Anna, aki az előszobában ácsorgott a tűzhely lángjától piros füllel, meghallotta ezt. Odatekintett. Vissza akart futni a konyhába, de nekiment a falnak. A lámpák valami kancsal fénnyel föllobogtak.”

§         Szerkezet:  Anna megaláztatásának folyamatát bemutatni….

Emberi, anyai, női mivoltában:  

-Bandikától való elbúcsúzás

-Vizynével való találkozás = „rabszolgavásár”

  Anna = „árucikk”

-Vizyíné hisztériás rohama – eltört valamit Anna

-előző cseléd lélekmelegítőjét kapja Anna ajándékba

-teadélutánon süteménnyel kínálják, amikor ő nem kér belőle…kinevetik

-legmélyebb: Jancsi úrfi teherbe (ösztönös vágy) ejti – por: elveszti gyermekét

-menekülés: kéményseprő – Vizyné betegséget színlel, terrorizálja Annát

 

Hogyan akar kitörni?

Férjhez „szeretne” menni Báthory Árpádhoz (kéményseprő), de Vizyné hisztérikus rohama visszatartja őt.

 

„…Anna várt, tétovázva a gyűlölet légkörében, mely hidegen vette körül. Sajnálta a méltóságos asszonyt, hogy beteg, hogy annyit szenved, s ezt talán ő is okozta…”

„…Viczyné  nagy szünetekkel beszélt:

- Mert tudnom kell... Nekem elég volt ebből egyszer, többet nem akarok ilyen szcénát... Nem tartóztatom... Jogában van... mehet... itt hagyhat, a tél közepén, magamra... Senkit se lehet kényszeríteni... Ha nem tetszik, szépen elválunk... Ha pedig marad, akkor marad... Különben én nem értem magát... Mi baja volt itt...? Bántották...? Nem kapott eleget enni... Pénzre van szüksége...? A bére ott van a takarékban... gyűlik, ...mért nem szól...? Akkor veheti ki, amikor kívánja... majd vásárol rajta valamit... valami értékeset... Vagy emeljek...? Arról is lehet szó... Mit akar?

Anna kicsit előrelépett. Vizyné elérkezettnek látta a pillanatot, hogy végképp levegye a lábáról, most hallotta a szellem szavát, hogy csak keményen, keményen:

- Maga se tudja, hogy mit akar... Hisz ennek a szerencsétlennek, aki elvette az eszét... Ismerem ezt a fajtát... Fűt-fát ígérnek, aztán otthagyják... Annyit se keresnek, hogy el tudja tartani... Miből élnek...? Hol laknak...? Maga bemenne abba a piszkos kis lyukba, meg­penészedni...? Ezek csak cselédet akarnak, ingyen cselédet, aki mos rájuk... még bért se fizetnek... egy jó bolondot... nem feleséget... Aztán, még ha fiatal volna az a kéményseprő... De már nem is fiatal... És özvegy... Akkora lánya van, mint maga... Én ismerem azt a kis dögöt... Az kikaparja a maga szemét... Mostoha akar lenni...? Ó, láttam én már ezt... sok cselédem férjhez ment... aztán jöttek, hogy az uruk veri, hogy részeges, hogy nincs munkája, hogy jaj, méltóságos asszony, kezét csókolom, ha én még egyszer visszakerülhetnék ide... Könyörögtek... De aki egyszer innen kiteszi a lábát, az nem kell... Mi lesz akkor magából...? Hová megy...? Haza...? Mehet a zsidókhoz... zsidó helyekre, ahol... Micsoda...?

A lány suttogott valamit, mosolyogva. Vizyné még egy szelíd támadást intézett:

- Ne tegye tönkre az életét, ne tegye tönkre a fiatalságát... azt a gyönyörű fiatalságát... mert megbánja keservesen... Hallgasson arra, aki okosabb... aki tapasztaltabb... Nem mondom, ha valami érdemes volna... De hát ez...? Majd akad valaki... később... akkor férjhez adjuk... Én nem erőszakoskodom... Gondolja meg még egyszer, de most utoljára... Majd holnap adjon választ... Előbb jól gondolja meg...

Anna végigsimította haját.

- Én már döntöttem.

- Szóval marad?

- Maradok.

Vizyné a nagy csata után párnájára hanyatlott…..”

                       

§         Annából hirtelen indulatba tör ki a feszültség: „fellázadó gép”, bosszút áll a gazdáin….megöli Vizynét és Vizyt

Anna = adna…csak ad és ad, nem kér semmit

Édes Anna = édesanya, ez lett volna Anna a gyermekével együtt….

 

§         Kosztolányi erkölcsi értékrendje:

Együttérzés, irgalom, emberi méltóság tisztelete

Moviszter doktor = Kosztolányi hangja, „rezonőr”

Movizster = mester, magiszter…..irgalmas, együttérző

Moviszter doktor védőbeszéde:

 

„….Az elnök szólította a következő tanút:

- Moviszter Miklós. Dr. Moviszter, orvos…”

„…..Hát hol vagy, öreg doktor, te haldokló, a gyógyíthatatlan betegségeddel, a nyolcszázalékos cukroddal? Meghaltál azóta, vagy magaddal tehetetlenül fekszel, senyvedve attól az álomkórtól, mely megelőzi az ilyen betegek halálát? Elvesztél te is, és már senki sincs ezen a földön? Ha még élsz, ha csak egy szikrányi lélek lobog benned, akkor teneked most itt a helyed, akkor el kellett jönnöd.

El is jött. Ott ült, egészen hátul, elveszve a tanúk széksoraiban, elveszve a bundájában ezen a novemberi napon, már-már kihűlve az elmúlás közelségétől. Időbe telt, míg előretopogott, a botjára görnyedve, már olyan kicsire zsugorodva, hogy sokan fölálltak, úgy nézték, hogy ott van-e.

- Jelen - mondta, meghajolva az elnök felé.

Az elnök látva, hogy milyen állapotban van a tanú, közölte, hogy ülve is megteheti vallomását. Széket tétetett oda egyik teremőrrel, ő ezt nem fogadta el. Sőt: - még jobban kiegyenesedett. Már amennyire ő tudott.

- Ön, doktor úr - kérdezte az elnök -, szintén fönntartja a vizsgálóbíró előtt tett vallomását?

- Igen - mondta Moviszter, alig hallhatóan, úgyhogy az elnök tölcsér gyanánt füléhez tette a tenyerét.

- Okolja meg, mire alapítja ezt.

Moviszter gondolkozott, mint aki valami hosszú beszédre készül. Biztatta magát.

Mit késlekedsz? Teljesítsd kötelességed. Csak egy ember vagy. De hát mi több, mint egy ember? Se két ember, se ezer ember nem több nála. Lépj előre egy lépést - így -, és most még egy lépést. Rajtad a sor. Föl a fejet, Moviszter, sursum corda, föl a szívet, csak föl a szívet.

- Nem értem - szólt az elnök. - Kissé hangosabban.

Mit kissé hangosabban? Nem kissé hangosabban, hanem nagyon hangosan. Kiálts - dobogott benne a lélek -, kiálts úgy, mint a te igazi rokonaid, az őskeresztények hősi papjai, akik föllázadtak a pogányság ellen, és a temetőkben, a koporsók mellől kiáltottak az égbe, pörölve a legnagyobb Úrral is, az igazságos, de nagyon szigorú Istennel, irgalmat követelve a gyarló embereknek. Hiszen te mindennap elmondod magadban a halotti imát. Emlékszel, mi van benne? Ne tradas bestiis animas confidentes tibi. Ne dobd oda a vadállatoknak a tebenned bizakodó lelkeket. Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. És a te szegé­nyeidnek lelkét ne feledd el végképp. Próbálj te is így kiabálni az arénán, az oroszlánokat is túlharsogva, bátor katekumen.

Hangja szilárdabbá vált:

- Teljes egészében fönntartom vallomásomat. Csak azt tudnám ismételni, amit már el­mondtam.

- Igen - szólt az elnök, egy aktaköteget lapozgatva. - Ön így vallott. De tényeket kérünk. Verték? Éheztették? Agyondolgoztatták? Nem fizették meg a bérét? Úgy látom itt - mondta gyorsan -, hogy karácsonykor valami ajándékot is kapott, egy különben jelentéktelen ajándé­kot: egy jumpert. Tessék beszélni.

- Ridegen bántak vele - jelentette ki Moviszter, erősebb hangon. - Ez volt mindig az érzésem. Szeretet nélkül bántak vele. Szívtelenül.

- És miben nyilvánult meg ez?

- Azt én nem tudnám pontosabban körülírni. De határozottan ez volt az érzésem.

- Akkor valóban csak érzések ezek, doktor úr, sejtések. Afféle finom árnyalatok, melyeket a törvényszék ilyen durva és szörnyű bűnténynél aligha vehet figyelembe. Mert itt tények vannak az egyik oldalon: véres tények. Mi is tényeket kérünk. Aztán a többi tanú egyebet vall. Épp az ellenkezőjét. Hogy szerették és megbecsülték. Maga a vádlott sem panaszkodott, se a rendőrségen, se a vizsgálóbírónál…..”

„….Nézd most Moviszter ezt a lányt, mily tompultan ereszkedik le fegyőrei közé, nem kellemes látvány, de csak nézd meg jól, és nézd meg az elnököt is, aki megigazítja öreg, kék szemén az olcsó pápaszemet, és vakarni kezdi a fülét, hogy ne is sejtsd, mi forog a fejében, mi zajlik a szívében. Ő csak a földi igazságszolgáltatás képviselője. De igyekszik pártatlanul igazat látni, jobbra és balra tekinteni, már amennyire lehetséges ez itten a világon. Nem érzed-e - biztatta egyre magát -, hogy közeledik az isteni igazságszolgáltatás felé, s máris a pártodon van? Hagyd, hogy kicsit még vitatkozzék, végre ez az ő kötelessége, aztán újra beszélj, ne félj tőle, ne félj te senkitől, mert teveled van az Isten.

- És ha rossz dolga is volt, kérem - érvelt az elnök -, akkor a törvény adta jogánál fogva bármikor panaszt tehetett volna gazdái ellen, fölmondhatott volna nekik, és tizenöt napon belül elmehetett volna.

- Kényszerítették, hogy ott maradjon.

- Mivel kényszerítették? Senkit se lehet kötéllel fogni.

- Egy ilyen öntudatlan, szerencsétlen teremtés.

- Azért nem kellett volna elkövetnie ezt a szörnyűséges bűnt - tűnődött az elnök, majd keményen tette hozzá: - Erre nincs mentség.

- Akkor mért követte el? - kérdezte Moviszter önmagától. - Az az érzésem - ismételte makacsul -, az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien. Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle - és itt kitört, majdnem kiabált. - Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele..”.

 

o       Kosztolányi egy-két versét is meg lehet említeni ehhez a témához:

v     Első nap az iskolában

Fontos gondolat: társadalommal megismerkedik, vagy egyedül van, megőrzi egyéniségét, vagy nincs egyedül, feloldódik

 

v     Vörös Ökör

 

v     Esti Kornél éneke

mélység-sekélység, udvariasság-erkölcsi jótétemény

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://sztg0600.blog.hu/api/trackback/id/tr72035091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Klari0804 2010.06.08. 20:05:52

erettsegi.wetpaint.com/page/5.+t%C3%A9tel%3A+Kosztol%C3%A1nyi+Dezs%C5%91%3A+%C3%89des+Anna

5. tétel: Kosztolányi Dezső: Édes AnnaThis is a featured page
Vázlat:
Kosztolányi Dezsőről

* író, költő, műfordító
* a hírlapi próza felemelője
* a Nyugat első nemzedékébe tartozik
* virtuóz verselő
* L'art pour l'art
* Freudot olvasott

Édes Anna

* A mű alapötlete Kosztolányinétől származik egy újságban olvasott hír alapján.
* Műfaja lélektani regény.
* A középpontban az úr-szolga viszony áll.
* A történet előtt egy mottó szerepel.
* A regény pontos hely, és időkijelöléssel kezd.
* Elnyújtott expozíció.

* Csengő motívum: a változást jelzi.
* Érdekember-értékember ellentét.
* A Freudizmus is megjelenik a műben.
* Anna, mint gép.
* A regény tanulsága, hogy az emberi bajokra nem lehet politikai, vagy intézményes megoldást találni. Csak egy megoldás van: az irgalom.
* A regényből film is készült Fábri Zoltán rendezésében (1958,fekete-fehér).

Szereplők:

Ficsor: fontoskodó, kétszínű
Vizyné: boldogtalan, beszűkült életet él, mindene a cselédkérdés
Vizy: mintahivatalnok
Patikárius János: gátlástalan bohém
Moviszter doktor: a keresztény humanista, értékember, Kosztolányi szócsöve
Édes Anna: ösztönlény, beszélő név: a kedvességre, a szeretetre utal

Szerkezet:

* 1.-6.: kezdő szituáció
* 7.-10.: Anna beilleszkedése
* 11.-14.: Jancsi és Anna románca
* 15.-18.: gyilkosság
* 19.-20.: ítélet, és befejezés

Legendák:

* 1. fejezet: Kun Béla menekülése
* 10. fejezet: A mintacseléd
* 20. fejezet: Kosztolányi

Kidolgozva:
Kosztolányi Dezsőről
Kosztolányi Dezső (1885 Szabadka - 1936) író, költő, műfordító, a hírlapi próza felemelője. a Nyugat első nemzedékéhez tartozott. Impresszionista, és szecessziós, illetve helyenként naturalista műveket alkotott. Virtuóz verselő volt. Tagadta a költészet közéleti, és politikai szerepét. Szerinte a művészet egyetlen célja a gyönyörködtetés (l’art pour l’art). Freudot olvasott, ami műveiben is tetten érhető.

Rövid életrajz
Az egyetemen kötött barátságot Babitscsal, Juhász Gyulával, és Zalai Bélával. Unokatestvére Csáth Géza néven vált híres novellistává. Később a Budapesti Napló munkatársa lett. Az igazi elismerést a Szegény kisgyermek panaszai hozta meg neki. Feleségül vette Harmos Ilonát, akitől egy fiú gyermeke született. A háború alatt az Új Nemzedékben vezetett egy csipkelődően politizáló rovatot, ami sok kortársának nem tetszett az eddigi politikától való elfordulása miatt. A háború után a Pesti Hírlaphoz került, és megírta A bús férfi panaszai kötet verseit. A ’20-as években keletkeztek regényei: Pacsirta, Aranysárkány, Édes Anna. Végül elfordult a rímektől, és szabadverseket kezdett el írni. Ady (Kosztolányi első kötetére írt) bírálatára Ady halálakor válaszolt az úgynevezett Ady-revízíóban (Az írástudatlanok árulása - pamflet). Ezután írta meg az Esti Kornél novelláit. Kiderült, hogy rosszindulatú rákja van. Ettől kezdődően keletkeztek a számadás versei, s halála előtt még egyszer szerelembe esett (Radákovich Mária). Ez a szerelem ihlette a Szeptemberi áhitat című versét. Nemsokkal később meghalt.

Édes Anna
A mű alapötlete Kosztolányinétől származik egy újságban olvasott hír alapján. Témája egy kettősgyilkosság, melyet egy cseléd követ el gazdái ellen. Műfaja lélektani regény: nem a gyilkosság, hanem az ahhoz vezető út érdekli. A középpontban az úr-szolga viszony áll. Az író a regényben a kor pszichológiai tudását is felhasználta. A mű 5 részből áll.

A történet előtt egy mottó szerepel, mely egy ősi latin könyörgés. Ez a könyörgés éppúgy szól Édes Annáért, mint a meggyilkolt Vizy házaspárért. Ez az ima később Moviszter vallomásában jelenik meg újra.

A regény pontos hely, és időkijelöléssel kezd. 1919 július 31.-én Kun Béla repülőn menekül Budapestről. Kosztolányi egyfajta korrajzot ad az akkori helyzetekről, de nem foglal állást se a menekülő kommunisták, se az éppen hatalomra kerülők mellett.

A megváltozott viszonyok érzékenyen érintik Ficsor úrat Vizyék házmesterét. Az eddig nemtörődöm házmester hirtelen fontosnak érzi, hogy megjavítsa a rég elromlott csengőt, hogy ezzel is bebiztosítsa állását. A csengő, mely most újra megszólal a változást jelzi.

Vizyné egész életét a cselédek gondja teszi ki. Volt egy lánya, Piroska, akit elveszített, és ezután évekig szanatóriumban élt. Ez idő alatt a házaspár elhidegült egymástól, és Vizynének nem maradt más, mint ez a beszűkült, boldogtalan élet. Így hát kapva-kap az alkalmon, mikor Ficsor úr felajánlja neki az új cselédet. Az új cselédet Vizyné képzelete (Ficsor elmondása alapján) a tökéletességig csiszolja. Már a név is, Édes Anna, beszélő név: a kedvességre, a szeretetre utal.

Az elnyújtott expozíció után következik Anna beilleszkedése a 7.-től a 10. fejezetig. A beilleszkedés gyors, de már ez alatt is megjelennek a későbbi tragédiára utaló jelek. Anna ösztönlény, és napról-napra érzi, hogy ez a hely nem neki való (fokozás). Vizyné a mintacselédet látja benne, de ahhoz hogy Anna tényleg azzá váljon az emberségét kellene feladnia. Az író nem részletezi a főhős belső gondolatatit, érzéseit. Kosztolányi végig rejtélyként tartja fent Anna lelki világát. Helyette sok apró sérelmen keresztül, melyek akkor még semmiségnek látszódnak, sejteti a lelki sérelmeket. Ez a módszer a freudizmusból ered.

Vizy, a mintahivatalnok, és felesége jól tartják a cselédet, de nem veszik emberszámba, egy teljesen más lényt látnak benne, mint ami valójában. Anna e szerint a kép szerint fog megváltozni, de ez a változás okozza a vesztét is. Mint egy gép, úgy fog dolgozni. A munkába menekül a tiltakozó ösztöne ellen, és a megfosztott embersége, és önállósága miatt.

Végül jön a gátlástalan bohém Patikárius János (11.- 14. fejezet), aki csak élvezeti cikket lát benne, és játékszernek tekinti. Mikor a fiútól becsapva, és megcsalva érzi magát végleg kitör belőle a felgyülemlett feszültség (15. – 18. fejezet). Ám nem Jánost öli meg, hanem a házaspárt, akik ebbe az embertelen szerepbe kényszerítették. A katasztrófához illően az évszak éppen tél.

A katasztrófa egy hosszú lelki folyamat eredménye, mely a regény elején kezdődik. Anna Ficsor nyomására hagyja ott a szeretett munkát, és a Vizy ház rögtön ellenszenves lesz. Bár próbálja magába fojtani ezeket az ellenérzéseket, de az új környezetet teljesen megszokni soha nem tudja. Aztán jönnek a próbatételek, melyekkel Vizyné teszteli Anna jóságát. Ez a kegyetlen tesztelés, szintén nyomot hagy benne. Ekkor úgy látszik, mintha beilleszkedne, ám a Vizyéken lassan eluralkodó "mintacseléd mítosz" még rosszabra fordítja Anna állapotát. Nem csak egy teljesen más embert látnak benne (mintacselédet), hanem még mutogatják is, büszkélkednek vele, mint egy dísztárggyal. Nem is embernek, gépnek tekintik, és a legkisebb érzelmet sem mutatják felé. Végül Jancsiról naívan azt hiszi, hogy szereti őt, de Jancsi is csak kihasználja. Végül megtalálja a kéményseprőt, aki feleségül akarja venni, de erről meg Vizyék nem akarnak ahllani, hisz félnek, hogy elveszítik a "tökéletes" cselédjüket. Így a szeretetre éhes Annának továbbra is csak a teljesen közömbös, és megalázó Vizy ház marad. Ez szinte a végtelenségig gyötri, és az utolsó csepp a pohárban Jancsi mással való hetyegése lesz. Annából kitör a szeretet éhség, és megöli nyomorúságos helyzetének megteremtőit: a Vizy házaspárt.

Anna nem menekül el, pedig volna rá lehetősége. Bevallja a tettét. A bűnügyi bizottság nem érti a tett miértjét, melyet végül Moviszter, a keresztény humanista doktor, vallomása fejt meg (19. – 20. fejezet). Ő az egyedüli, akit érdekel a lány sorsa, és aki nem saját érdeke szerint cselekedett. Moviszter Kosztolányi szócsöve is egyben. Ő az egyedüli értékember a többi érdekemberrel szemben. A regény tanulsága, hogy az emberi bajokra nem lehet politikai, vagy intézményes megoldást találni. Csak egy megoldás van: az irgalom.

Végül ismét a történettől különálló (utolsó) fejezet következik, mely a Kun Bélás első fejezettel keretbe foglalja a történetet. Ebben a részben maga Kosztolányi is megjelenik. Az előbb említett két keret, és a középső, tizedik fejezet (Anna, a mintacseléd) egy-egy legendát tartalmaz.

A regényből film is készült Fábri Zoltán rendezésében (1958, fekete-fehér).

Fruzsiii 2010.06.11. 19:12:17

Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Kosztolányi nagy regényei közül ez volt a második, 1924-ben jelent meg. (A húszas években Kosztolányi leginkább az epika műnemében alkotott. 13 fejezetből áll.

Az emberek igénytelenek, kitörési lehetőségek nincsenek. Sokan Pestre vágynak. A szórakozási lehetőség nagyon kevés…

Témája egy család története, kik hazugságban élnek egymás mellett.
A műben a szülők nem őszinték, eljátsszák, hogy nagyon szeretik lányukat. A csúnya lányért megváltoztatják az életformájukat.

A lány és az öregek viszonya hazugságra épült.

Az író arra a kérdésre keresi a választ a regényben, hogy lehetséges-e úgy leélni az életet, hogy hazugságban éljük mindennapjainkat.

A mű a szülők tragédiájának megrázó rajza

Az 1924-ben megjelent Pacsirtát Kosztolányi Dezső az egyik legkedvesebb írásának tartotta. A regény A szegény kisgyermek panaszai világát idézi vissza, de mindaz, ami ott csodás volt, itt kritikává változik. Az alkotó rejtőző idegen módjára figyeli, aminek egykor, gyermekkorában boldog részese volt. Sárszeget (a "bús, lomha Bácska" Szabadkáját) a vidékiség, az élet lényegétől való messze szakadottság jelképévé emeli.

Itt élnek Vajkayék csúnya lányukkal, Pacsirtával, "csendeskésen" és látszólag boldogan. Egy nap Pacsirta elutazik, és ők kizökkenek mindennapos egyhangúságukból, egyszerre megváltozik körülöttük az élet. Előtűnnek a régi ismerősök, megjelennek az elfeledett vagy eltagadott arcok, minden mozgalmassá, újszerűvé, ismeretlenül vonzóvá, teljessé domborodik. Eleinte félénken, majd egyre fölszabadultabban kóstolgatják az "életet", a bezártság szétnyílik körülöttük.

A szülők kilépése az életbe: kilépés Pacsirta számára is. De mennyire ellentétes ez a két út! Pacsirta az idegen környezetben megbizonyosodik arról, amit otthon csak sejtett, mert rejtegették előtte. Világossá válik számára, hogy senkinek sincs rá szüksége, sőt, az embereknek inkább terhükre van.

A két szülő szembesül a lelkükben elfojtott és letagadott érzéssel: gyűlölik a lányukat, mert gyűlölik az elzárkózást, gyűlölik a muszájból csinált erényt. Gyűlölik a hűséget, a családot, a megszokások tompa ritmusát, a törvényt, az egész társadalmat, mely szigorú belső hierarchiájával többet tapos, mint épít. Egy véletlen, egy tragikus fordulat - az, hogy Pacsirta csúnyának született - örökre megfosztotta őket annak a lehetőségétől, hogy valaha is beilleszkedjenek, a maguk normáinak boldogságát éljék.

Kosztolányit ebben a regényben elsősorban az emberi dráma ragadja meg, amit lírai sejtelmességbe von ezeknek az elöregedett, vidéki "kismagyaroknak" merengő melankóliája, engesztelhetetlen, kijátszott boldogságvágya.